Az útiterv

Tegnap útitervet készítettem. Azaz próbáltam. De viszonylag hamar rájöttem, hogy kevés lesz ez a két hét.
Tervem mégis képernyőre vetem, ha már annyit dolgoztam vele. Vala.

1. Rio de Janeiro

2. Ilha Grande

3. Paraty



















4. Florianópolis













5. Foz de Iguacu













Ugye, hogy szépek?
No, hát ezek alapján kezdtem el gyártani a haditervet, amely végül egy többismeretlenes egyenletben végződött, hiszen mind az idő-, mind pedig a REÁLérték kiszámolandó.

Ahogy haladtam előre a kalkulációban, egyre inkább egy kivénhedt GPS-nek éreztem magam: folyamatosan újrakalkuláltam.
Ugyanis hiába TUDOM, hogy elképesztően nagy távolságok vannak arrafelé, mégis: szösszenetnyi agyamnak minden egyes konkrét távolság-kalkuláció felért egy arcul csapással.

Nézzük hát a tényeket.
Egy biztos, azaz kettő. Hogy 1-től 5-ig Rioban leszünk, és hogy 14-én már minél hamarabb ott kell lennünk megint. Mert aznap éjjel indul vissza a repülő.
Belevalóbb világlátó azt mondaná erre: hát akkor még 14-e is ott van az utazásra, én mégis inkább arra szavazok, hogy legyen némi tartalékunk időileg, és töltsük el inkább ezt az utcsó napot bambulós pancsolással a Copacabana-n, mint veszett ámokfutással valahol az autópálya mentén.
És ez nem csak az én paranoid agyam szüleménye: felröppentek olyan híresztelések, melyek szerint előfordul néha, hogy a gyanútlan utazó arra eszmél, hogy a busz, amelyen nyálát csorgatva alszik, egyszercsak leküzdhetetlen akadállyal szembesül, és nem tud továbbmenni, és akkor neki mindenféle alternatív megoldásokhoz kell nyúlnia. Ez viszont akármilyen szerencsés is az ember, időt vesz igénybe. Tik-tak.
És bár elképzelhető, hogy annyira beleszeretek az országba, hogy szívem mélyén nem is bánnám, ha lekésném azt a fránya gépet, mégis jobban szeretném, ha ez a saját, felelősségteljes döntésem folyománya lenne, és nem foghatnám rá mindenféle vis major körülményekre.

Na tehát január 5.
Elindulunk Rio-ból, és kb. 5 órás buszozás, illetve kompozás eredményeként, kikötünk Ilha Grande-n, azon belül Abraao városában. Itt állítólag rengeteg szép strand van, egy a baj: nem nagyon lehet közlekedni a szigeten. Nincsenek autók, buszok, semmi. Természetesen azért vannak lehetőségek: bérelhetünk hajót, és a közelebbi strandokra gyalog is eljuthatunk, és még régi szenvedélyünknek, a biciklizésnek is hódolhatunk. Ha ott leszünk meglátjuk melyikhez lesz (khm-khm) kedvünk. A pénz nyilván nem befolyásol semmit. :)
Számításaim szerint ide 5-én késő délután érkezünk, egy napot kolbászolunk, majd mivel a komp kifele (is) csak naponta egyszer jár, 7-én reggel 10-kor elhagyjuk a szigetet, és irány a Costa Verde következő pontja: Paraty.
(jaj, el ne felejtsem, mert roppant fontos: ha valaki az Ilha Grandéra készül, mindenképpen vigyen magával reált, mert nincsenek automaták, bankok, és nem nagyon fogadják el a dollárt. Nonesz, Szisz, halló-halló. remélem olvassátok)

Paratyban nem a hűsítő habok által átélhető felfrissülés lesz a fókuszban: ide inkább kultúrprogramot gondolnék. A képek alapján ugyanis tündéri kis városkának tűnik, amolyan ékszerdoboz. Kellően régies, macskaköves, olyan kis óvárosos. Romantikus. Nagyon kíváncsi lennék rá. Sajnos, mivel időnk szorít, erre csak egy napunk lenne. 8-án este tova kéne reppennünk, mert 13 órás busz út vár ránk.

Na meg egy álomszép tengerpart, kis szigettel, amolyan őserdős ösvényekkel: Florianópolis. Itt megint lehetne picit lubickolni, önmagunkon túllépni, amikor az őserdőben mindenféle csúnyaság társaságát is vállalva átkelünk, hogy egy még szebb, és elhagyatott strandot fedezhessünk fel.
Persze jóból is megárt a sok: 9-én reggeli érkezésünk után, 10-én este már búcsút is intünk e paradicsomnak tűnő helynek. (Hogy tényleg az-e, arról majd picit később. Úgy egy másfél hónapnyival később.)

És 11-én délelőtt, 17 óra buszút után már meg is érkeztünk arra a helyre, amire én személy szerint talán a legkíváncsibb vagyok: a Foz de Iguacu a világ legnagyobb vízesése. Olé. Szeretném megnézni innen is, meg onnan is. Alulról (na nem úgy, mint az ibolyát), meg felülről. Jobbról és balról. Brazíliából és Argentínából is. Mert állítólag Brazíliában csak a kisebbik része van. És Argentínába átmenni pedig nem kihívás, sima ügy. Csak nekem azt kell majd végiggondolnom, hogy vissza engednek-e majd Brazíliába. Mert bár Magyarországról nem kötelező a sárgaláz elleni oltás, ha Brazíliába utazunk, viszont Argentína felől ez már igencsak kérdéses. Jó hír, hogy most egy eléggé autentikus és friss forrástól azt hallottam, hogy a kutya sem törődik az oltásunkkal (sőt velünk sem nagyon) a Brazil - Argentín határon.

Innen legkésőbb 13-án délelőtt vissza kell indulnunk Rioba. Potom 24 órás buszút. Bevallom, ide szívesen megszavaznék magamnak egy korábban már bemutatott leito buszt...


Ennyi. Nem megyek most mélyebbre, mert le kell még meccselnünk a csajokkal, hogy akkor ez a terv nekik is tetszik-e.
Hamarosan visszatérek a szavazás eredményével.

Ha esetleg valakinek hiányozna valami célpont, vagy lenne valami extra javaslata, csak bátran. Nehogy lemaradjunk valami jóról!!!