Akkor végülis busz, autó, vagy repülő? jah, és trikók

Ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Itt vagyok hát a pontos számokkal.

Osztottam, szoroztam, függvényt írtam, makrót szerkesztettem, és kijött a végeredmény: busszal megyünk. Szerintem.

Mivel már az általános iskolában megtanították, hogy nem elég csak a végeredményt odabiggyeszteni a röpdolgozat megoldásaként, álljon hát itt a kalkulációs folyamat is, amúgy bizonyítékként, hogy tanárúr kérem, én ezt TÉNYLEG átgondoltam.

Legyen a táv Rio - Sao Paulo, 429 kilométer

ennek a távnak az ára:

- busszal: 20 dollár ha a sima ülős, és olyan 40 dollár, ha a fetrengős-kényelmes verziót választjuk.
- autóval: összesen egy 5 literes fogyasztásnál, a legolcsóbb autóra nézve, ha csak egy napra béreljük, akkor kb. 105 dollár, ami fejenként 35 dollárt jelentene... de szerintem egy ilyen útnál többet ér, ha az ember tud nézelődni, mint ha levezet gyorsan 400 kilométert. Persze, én ezt viszonylag nehezen tudom eldönteni, mert 5 éve nem vezettem, így a feladat Sziszre és Noneszre hárulna. Mi a véleményetek lányok? (szóval ők még megfúrhatják a buszos tervemet :)
- repülővel: kb. 113 dollár (pedig állítólag nagyon szép, amikor az ember repülővel közelíti meg Sao Paulot)

Más: ma elmentem picit shoppingolni.
Igazából macska eledelért indultam, de aztán valahogy egy felfoghatatlan, számomra teljesen ismeretlen erő felkapott, és hipp-hopp, egy olyan butikba repített, ahol macskakaját maximum ruházati termékekre rajzolva találtam volna. És aztán a következő pillanatban meg azon kaptam magam, hogy 4000 Ft-tal szegényebben és 4 trikóval gazdagabban hagyom el a bűn színterét.

Kitérő: Nem merem a trikó helyett a felső szót használni, mert egyszer egy kedves, természetesen férfi barátom nemtetszését fejezte ki a szó iránt. Mertháthogy nade mégis milyen szó az, hogy felső?!?! Merthogy van ing, meg póló, meg trikó, de vajon, mi nők, honnan tudjuk, hogy miről is van szó, amikor barátnőnk épp lelkesen meséli, hogy látott valahol egy trendi kis felsőt?!?!?!? Hát igen, ezért vagyunk mi nőből. Meg a Vénuszról...

Vissza a kis trikóimhoz. Kihagyhatatlan ajánlat volt. Nem azért, mert meg szeretném magyarázni (leginkább magamnak), hogy nem szórom a pénzt, hanem mert TÉNYLEG kihagyhatatlan ajánlat volt.
Végiggondoltam ugyanis, hogy a január Brazíliában a legmelegebb és legesősebb hónap (fel is hívták a figyelmünket, hogy ha lehet, ne ilyenkor menjünk oda, dehát nekünk ne osszák az észt! majd mi azt tudjuk!). Lesz tehát 40 fok (médiatervezésben jártas kispajtásaimnak úgyis mondhatnám 40+-os lesz a hőmérséklet), és mellé olyan pára, mint egy gőzkabinban.
Kevésbé szép, ámde szemléletes képpel élve: izzadni fogunk, mint egy ló (tud a ló izzadni?!?! na mindegy).
És nekem két parám van: az egyik, hogy melegem lesz, a másik, még durvább, hogy ez látszani is fog. Ezért elengedhetetlenül szükséges néhány trikó, amin NEM LÁTSZIK. És melyik az a szín, ami ezt tudja nyújtani? Na? Hát a fekete és a fehér. A Depeche Mode örökös rajongójaként szemernyi problémám sincs ezzel az eredménnyel, sőt...
Hát döntöttem. Mert KIHAGYHATATLAN ajánlat volt.

Az állatbarátok kedvéért: végül a dm-be is bementem, és beszereztem a lakótársam, Mázli vacsoráját is. Ő az. Mármint Mázli, nem a vacsora.