Kezdődik a visszaszámlálás

Mindjárt egy kis háttérrel kezdenék:

Hétfőn kiscsapatunk (a munkahelyről) összegyűlt a főninél, aki zseniális karácsonyi vacsit rittyentett sütőtökből, pulykából, kacsamájból és csokitortából. Mi pedig néhány korty vörös-, illetve rosé borral kísértük az ízletes falatokat. Rengeteget kacagtunk, nevettünk, vihogtunk, sőt visítottunk, és így kimondottan feldobva, a sok nevetéstől fájó hassal vonszoltam haza magam olyan hajnali egy körül. :)

És akkor a lényegre:

Szóval még szinte mosolyogva léptem be kis lakásom (na jó, csak majdnem az enyém. némi hitel még fityeg rajta...) küszöbén, és egyszercsak belémhasított a gondolat: Úristen, én másfél hét múlva utazok!!!

És bár talán én vagyok az egyetlen eretnek, mégis vállalom az esetleges kínzást: annak ellenére, hogy elég rég zajlanak már az előkészületek, hogy nem kevés zsetont tápláltam már bele a projektbe, mégis ez volt az ELSŐ alkalom, mikor éreztem azt a jóleső borzongást, ami utazás előtt elfogja az embert. Amikor nem volt kétségem, csak a színtiszta bizonyosság: ez csodálatos utazás lesz!!!

Úgyhogy gyorsan folytattam is elmaradásaimat:

- a hepatitis oltás második etapját (oltásonként több, mint 7000 Ft, és kell belőle három! Borzalom!)

- bevásároltam a dm-ben (amihez egyébként gyengéd szálak fűznek. Úgy is mondhatnánk, hogy dm függő vagyok, így ez különösen nagy élmény mindig...): tusfürdő, sampon, testápoló, naptej, mosószer, és persze nedves törlőkendő (ki tudja, mennyi ideig nem jutunk majd zuhanyhoz). És felfedeztem egy szerintem pompás találmányt: egy feltőtlenített törlőkendő, ami arra jó, hogy le lehet vele törölni pl. a wc ülőkét, és állítólag megvéd mindenféle fertőzéstől: nemcsak a hagyomásoktól, hanem a dobozra ragasztott cimke szerint még a HIV és Hepatitis ellen is jó! Hát ilyen nekem persze hogy kell!!!

- és az egyik legfontosabb: beszereztem az új családtagot, a Crocsot. És persze kellenek neki háziállatok, nehogy magányosan érezze magát, ezért örökbe fogadtam neki Brekit, és Zümit is. Lássatok hát csodát:

- ráadásul találkoztam a csajokkal egy karácsonyi ebédre. Beszélgetésünk során, valamilyen rejtélyes véletlennek köszönhetően, felmerült Brazília is, mint téma. Ki gondolná?!?!

És a sors úgy döntött, felhozatja velem az mp3 témát (rágódásom tárgyát lásd egy korábbi bejegyzésben), aminek köszönhetően törnd áut, hogy Edi rendelkezik eggyel, amit szívesen megoszt velem :). És így, Edinek köszönhetően a család immáron 8 tagúra bővült:

Mázli, a Crocs, Breki, Zümi, a kis rózsaszín fényképező, az U600-as, én, és az alig párnapos újszülött, egy iPod Shuffle.

KÖSZI EDI!!!

És így történt, hogy Karácsony teljes első napja ráment arra, hogy kiválogassam, hogy akkor most Dido, vagy Depeche Mode, ABBA, vagy Deep Dish.

Szegény én! Mennyire rossz nekem! Beethoven 5. szimfoniája mellett, forralt borral a mancsomban, a Crocs-szal a patámon, Mázli doromboló, piha-puha testével az ölemben, egy ilyen utazásra várva, ilyen megerőltető fizikai munkára kényszerültem!!! Óh, Sors, hogy lehettél íly kegyetlen velem

ÚRISTEN, HAMAROSAN UTAZOM

Persze, még mindig tetemes a tennivalóim tárháza:

- kell készítenem egy amolyan internet offline-t: mindenféle infot, amire kinn szükségünk lehet ki kéne nyomtatni: minden célpontra egy-két szálláshelyet, buszmenetrendet, buszállomás címet, meg hasonlók.

- továbbra sincs rövidnadrágom. Nem gondoltam, hogy a XXI. században ez ekkora probléma lesz... Lehet, hogy végül Rioban landolva első utam egy butikba vezet majd, hogy beszerezzek valami hawaii mintás szörnyűséget?!!? vagy vágjam le valamelyik unalmas darabom szárát, mint Mr. Bean, amikor a hosszúnadrágja nem fért be a bőröndbe?

- biztosítást kell kötni,

- ja, és kéne váltani dollárt! Igazából reált akartunk vinni, de csodás kishazánkban, bár a MNB oldalán megtalálni a devizaárfolyamot, gyakorlatban nem sikerült olyan váltóra bukkanni, aki foglalkozna ezzel. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs is...

- M, mint Mázli. Mármint Mázli, hogy van egy Mázlim, és mázli, hogy vannak olyan szentek, akik hajlandóak Mázliszitterként funkcionálni, amíg én mázlista lévén, élvezkedek a távolban. Viszont őket támogatni kell mindenféle jóval (alom, cicavacsi, használati utasítás stb

Uramisten, hamarosan utazom!!!!!!!!!!!!!!!!!

PS: jó hír: elkészült az útlevelem (potom 18.000-ért. Mert 6 lenne az útlevél, de a sürgősség még 6, és mivel úgy vesztettem el, hogy még érvényes volt, büntiként még 6. Tisztára megéri.)

Útravaló

Láttatok már terepmintás gyorsan száradó törölközőt? Nem? na, tessék, íme:

Aztán beszereztünk még:

- moszkítóhálót, amolyan ágy fölé szerelhetőt, szúnyogriasztóval befújtat (éljen a biztonság)

- hasitasit, amit nem lát majd az esetleges rabló, mert bizony testszínű a drága (nem tudom mondjuk mi lesz, ha lebarnulok. talán majd bekenem barna cipőpasztával, hogy stimmeljen az árnyalat. vagy magamat liszttel, szintén azért, hogy stimmeljen az árnyalat.)

- vettem túracipőt, nem volt túl drága, viszont nem is szép, de remélem, kényelmes és viszonylag vízálló lesz,

- valamint elgondolkodtunk a hálózsákbélésen is, mert úgy hírlik, nem a higiénia a legfőbb erény arrafelé. De aztán abban maradtam magammal, hogy így is picit túlnyújtózkodok azon a bizonyos takarón, hát legyen akkor tényleg takaró: paplanhuzatot viszek erre a célra.

Be kell még szerezni esőkabátot, ami nem meleg, és még szellőzik is. Mivel a fent már említett költségmegszorításokat a gazdasági válság következtében nagyon komolyan kell venni, vegyük hát nagyon komolyan viccesre: a munkaruházati boltokban lehet kapni ezeröccá'ér orkán esőkabátot. És még a hóna alatt is van egy szellőzőnyílás. Na még ilyet... :)

Van viszont valami, amit próbáltam nem akarni, de nem megy. Akarom. Crocs. Már két éve szerelmesen tekintgetek a kirakatokra, és mindig megígérem a csábító pillantásokat felém lövellő csúnyaságoknak, hogy hazaviszem egyikőjüket. Annyira csúnya, hogy már gyönyörű. Igazi oximoron. Így hát úgy látszik, muszáj lesz állni a szavam. Főleg mert már több helyről kaptam visszaigazolást, hogy ők tényleg olyan kényelmesek, mint amennyire a hírük mondja. És ráadásul 3 legyet (akarom mondani: sárgalázzal fertőzött szúnyogot) ütnék egy csapásra: lenne városnéző alkalmatosságom, zuhanyzásra használt segédeszközöm, és forró homokban tipegőm.

Kell még valami fejfedő: valami bazinagy karimájú szalmakalapra gondoltam. az olyan erotikus-szexis-arisztokratikus. csak az a baj, hogy ici-pici szellő elég, és hopp, kalap sehol, kobakom pedig ismét szenved a naptól.

És a nagy kérdés: miben utazik a halandó, ha itt mínuszok repkednek, ott viszont a forráspont közelében kapkod levegőért a hőmérő higanyszála? nem vihetek bundát, mégiscsak bunfordiul nézne ki! és nehéz is. Inkább vacogok.

Ami még hiányzik: szúnyogírtó, nadrág (minden változatban: hosszú, rövid), gyógyszerek, igazi pamutzokni, mert oda a vágyölő térdigérő nejlonharisnya nem biztos, hogy ponjó lesz...

És van egy halom cucc, amivel nem tudom mit kezdjek:

- lenni, vagy nem lenni: mp3 lejátszó: igazán jó lenne. a sok buszozás, de már a 13 órás repülőút is erre sarkall. a baj az, hogy gagyit venni nem szeretnék, a minőségire meg nem biztos, hogy fussa...

- fényképező: vigyem a kedvenc kis iszonyatosan rózsaszín, pompás képeket készítő szupergépet, és kockáztassam, hogy egy esetleges rablás alkalmával új szülőhöz kerül? vagy vegyek eldobhatós gagyi fényképezőt? Szavazás a baloldali menüsoron.

- ugyanez merül fel a telefonommal kapcsolatban: rajongok a mostani U600-asomért. Minden bizonnyal egy korábbi verziót viszek magammal. Biztos, ami sicher.

Ja, és kihagytam valamit, ami azért szintén nem árt, ha van nálunk: útlevél.

Nos, én ma, azaz alig több, mint két héttel az indulás előtt realizáltam, hogy valami hiba van a mátrixban: Gondoltam csekkolok egyet, mert azt írták valahol, hogy legalább fél évig érvényesnek kell lennie az útlevélnek, ahhoz, hogy beengedjenek az országba. És láss csodát: nem látod. de nem csak a csodát, az útlevelet sem. Egyszerűen meglépett!!! Sebaj, ez az én harcom! Sírva fog könyörögni, hogy magammal vigyem!!!