2008. december 25., csütörtök

Kezdődik a visszaszámlálás

Mindjárt egy kis háttérrel kezdenék:

Hétfőn kiscsapatunk (a munkahelyről) összegyűlt a főninél, aki zseniális karácsonyi vacsit rittyentett sütőtökből, pulykából, kacsamájból és csokitortából. Mi pedig néhány korty vörös-, illetve rosé borral kísértük az ízletes falatokat. Rengeteget kacagtunk, nevettünk, vihogtunk, sőt visítottunk, és így kimondottan feldobva, a sok nevetéstől fájó hassal vonszoltam haza magam olyan hajnali egy körül. :)

És akkor a lényegre:

Szóval még szinte mosolyogva léptem be kis lakásom (na jó, csak majdnem az enyém. némi hitel még fityeg rajta...) küszöbén, és egyszercsak belémhasított a gondolat: Úristen, én másfél hét múlva utazok!!!
És bár talán én vagyok az egyetlen eretnek, mégis vállalom az esetleges kínzást: annak ellenére, hogy elég rég zajlanak már az előkészületek, hogy nem kevés zsetont tápláltam már bele a projektbe, mégis ez volt az ELSŐ alkalom, mikor éreztem azt a jóleső borzongást, ami utazás előtt elfogja az embert. Amikor nem volt kétségem, csak a színtiszta bizonyosság: ez csodálatos utazás lesz!!!

Úgyhogy gyorsan folytattam is elmaradásaimat:
- a hepatitis oltás második etapját (oltásonként több, mint 7000 Ft, és kell belőle három! Borzalom!)
- bevásároltam a dm-ben (amihez egyébként gyengéd szálak fűznek. Úgy is mondhatnánk, hogy dm függő vagyok, így ez különösen nagy élmény mindig...): tusfürdő, sampon, testápoló, naptej, mosószer, és persze nedves törlőkendő (ki tudja, mennyi ideig nem jutunk majd zuhanyhoz). És felfedeztem egy szerintem pompás találmányt: egy feltőtlenített törlőkendő, ami arra jó, hogy le lehet vele törölni pl. a wc ülőkét, és állítólag megvéd mindenféle fertőzéstől: nemcsak a hagyomásoktól, hanem a dobozra ragasztott cimke szerint még a HIV és Hepatitis ellen is jó! Hát ilyen nekem persze hogy kell!!!
- és az egyik legfontosabb: beszereztem az új családtagot, a Crocsot. És persze kellenek neki háziállatok, nehogy magányosan érezze magát, ezért örökbe fogadtam neki Brekit, és Zümit is. Lássatok hát csodát:














- ráadásul találkoztam a csajokkal egy karácsonyi ebédre. Beszélgetésünk során, valamilyen rejtélyes véletlennek köszönhetően, felmerült Brazília is, mint téma. Ki gondolná?!?!
És a sors úgy döntött, felhozatja velem az mp3 témát (rágódásom tárgyát lásd egy korábbi bejegyzésben), aminek köszönhetően törnd áut, hogy Edi rendelkezik eggyel, amit szívesen megoszt velem :). És így, Edinek köszönhetően a család immáron 8 tagúra bővült:
Mázli, a Crocs, Breki, Zümi, a kis rózsaszín fényképező, az U600-as, én, és az alig párnapos újszülött, egy iPod Shuffle.


KÖSZI EDI!!!

És így történt, hogy Karácsony teljes első napja ráment arra, hogy kiválogassam, hogy akkor most Dido, vagy Depeche Mode, ABBA, vagy Deep Dish.
Szegény én! Mennyire rossz nekem! Beethoven 5. szimfoniája mellett, forralt borral a mancsomban, a Crocs-szal a patámon, Mázli doromboló, piha-puha testével az ölemben, egy ilyen utazásra várva, ilyen megerőltető fizikai munkára kényszerültem!!! Óh, Sors, hogy lehettél íly kegyetlen velem

ÚRISTEN, HAMAROSAN UTAZOM

Persze, még mindig tetemes a tennivalóim tárháza:
- kell készítenem egy amolyan internet offline-t: mindenféle infot, amire kinn szükségünk lehet ki kéne nyomtatni: minden célpontra egy-két szálláshelyet, buszmenetrendet, buszállomás címet, meg hasonlók.
- továbbra sincs rövidnadrágom. Nem gondoltam, hogy a XXI. században ez ekkora probléma lesz... Lehet, hogy végül Rioban landolva első utam egy butikba vezet majd, hogy beszerezzek valami hawaii mintás szörnyűséget?!!? vagy vágjam le valamelyik unalmas darabom szárát, mint Mr. Bean, amikor a hosszúnadrágja nem fért be a bőröndbe?
- biztosítást kell kötni,
- ja, és kéne váltani dollárt! Igazából reált akartunk vinni, de csodás kishazánkban, bár a MNB oldalán megtalálni a devizaárfolyamot, gyakorlatban nem sikerült olyan váltóra bukkanni, aki foglalkozna ezzel. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs is...
- M, mint Mázli. Mármint Mázli, hogy van egy Mázlim, és mázli, hogy vannak olyan szentek, akik hajlandóak Mázliszitterként funkcionálni, amíg én mázlista lévén, élvezkedek a távolban. Viszont őket támogatni kell mindenféle jóval (alom, cicavacsi, használati utasítás stb

Uramisten, hamarosan utazom!!!!!!!!!!!!!!!!!

PS: jó hír: elkészült az útlevelem (potom 18.000-ért. Mert 6 lenne az útlevél, de a sürgősség még 6, és mivel úgy vesztettem el, hogy még érvényes volt, büntiként még 6. Tisztára megéri.)

2008. december 14., vasárnap

Útravaló

Láttatok már terepmintás gyorsan száradó törölközőt? Nem? na, tessék, íme:

Aztán beszereztünk még:
- moszkítóhálót, amolyan ágy fölé szerelhetőt, szúnyogriasztóval befújtat (éljen a biztonság)
- hasitasit, amit nem lát majd az esetleges rabló, mert bizony testszínű a drága (nem tudom mondjuk mi lesz, ha lebarnulok. talán majd bekenem barna cipőpasztával, hogy stimmeljen az árnyalat. vagy magamat liszttel, szintén azért, hogy stimmeljen az árnyalat.)
- vettem túracipőt, nem volt túl drága, viszont nem is szép, de remélem, kényelmes és viszonylag vízálló lesz,
- valamint elgondolkodtunk a hálózsákbélésen is, mert úgy hírlik, nem a higiénia a legfőbb erény arrafelé. De aztán abban maradtam magammal, hogy így is picit túlnyújtózkodok azon a bizonyos takarón, hát legyen akkor tényleg takaró: paplanhuzatot viszek erre a célra.
Be kell még szerezni esőkabátot, ami nem meleg, és még szellőzik is. Mivel a fent már említett költségmegszorításokat a gazdasági válság következtében nagyon komolyan kell venni, vegyük hát nagyon komolyan viccesre: a munkaruházati boltokban lehet kapni ezeröccá'ér orkán esőkabátot. És még a hóna alatt is van egy szellőzőnyílás. Na még ilyet... :)

Van viszont valami, amit próbáltam nem akarni, de nem megy. Akarom. Crocs. Már két éve szerelmesen tekintgetek a kirakatokra, és mindig megígérem a csábító pillantásokat felém lövellő csúnyaságoknak, hogy hazaviszem egyikőjüket. Annyira csúnya, hogy már gyönyörű. Igazi oximoron. Így hát úgy látszik, muszáj lesz állni a szavam. Főleg mert már több helyről kaptam visszaigazolást, hogy ők tényleg olyan kényelmesek, mint amennyire a hírük mondja. És ráadásul 3 legyet (akarom mondani: sárgalázzal fertőzött szúnyogot) ütnék egy csapásra: lenne városnéző alkalmatosságom, zuhanyzásra használt segédeszközöm, és forró homokban tipegőm.

Kell még valami fejfedő: valami bazinagy karimájú szalmakalapra gondoltam. az olyan erotikus-szexis-arisztokratikus. csak az a baj, hogy ici-pici szellő elég, és hopp, kalap sehol, kobakom pedig ismét szenved a naptól.

És a nagy kérdés: miben utazik a halandó, ha itt mínuszok repkednek, ott viszont a forráspont közelében kapkod levegőért a hőmérő higanyszála? nem vihetek bundát, mégiscsak bunfordiul nézne ki! és nehéz is. Inkább vacogok.

Ami még hiányzik: szúnyogírtó, nadrág (minden változatban: hosszú, rövid), gyógyszerek, igazi pamutzokni, mert oda a vágyölő térdigérő nejlonharisnya nem biztos, hogy ponjó lesz...

És van egy halom cucc, amivel nem tudom mit kezdjek:
- lenni, vagy nem lenni: mp3 lejátszó: igazán jó lenne. a sok buszozás, de már a 13 órás repülőút is erre sarkall. a baj az, hogy gagyit venni nem szeretnék, a minőségire meg nem biztos, hogy fussa...
- fényképező: vigyem a kedvenc kis iszonyatosan rózsaszín, pompás képeket készítő szupergépet, és kockáztassam, hogy egy esetleges rablás alkalmával új szülőhöz kerül? vagy vegyek eldobhatós gagyi fényképezőt? Szavazás a baloldali menüsoron.
- ugyanez merül fel a telefonommal kapcsolatban: rajongok a mostani U600-asomért. Minden bizonnyal egy korábbi verziót viszek magammal. Biztos, ami sicher.

Ja, és kihagytam valamit, ami azért szintén nem árt, ha van nálunk: útlevél.
Nos, én ma, azaz alig több, mint két héttel az indulás előtt realizáltam, hogy valami hiba van a mátrixban: Gondoltam csekkolok egyet, mert azt írták valahol, hogy legalább fél évig érvényesnek kell lennie az útlevélnek, ahhoz, hogy beengedjenek az országba. És láss csodát: nem látod. de nem csak a csodát, az útlevelet sem. Egyszerűen meglépett!!! Sebaj, ez az én harcom! Sírva fog könyörögni, hogy magammal vigyem!!!

2008. november 30., vasárnap

Az útiterv

Tegnap útitervet készítettem. Azaz próbáltam. De viszonylag hamar rájöttem, hogy kevés lesz ez a két hét.
Tervem mégis képernyőre vetem, ha már annyit dolgoztam vele. Vala.

1. Rio de Janeiro








2. Ilha Grande













3. Paraty



















4. Florianópolis













5. Foz de Iguacu













Ugye, hogy szépek?
No, hát ezek alapján kezdtem el gyártani a haditervet, amely végül egy többismeretlenes egyenletben végződött, hiszen mind az idő-, mind pedig a REÁLérték kiszámolandó.

Ahogy haladtam előre a kalkulációban, egyre inkább egy kivénhedt GPS-nek éreztem magam: folyamatosan újrakalkuláltam.
Ugyanis hiába TUDOM, hogy elképesztően nagy távolságok vannak arrafelé, mégis: szösszenetnyi agyamnak minden egyes konkrét távolság-kalkuláció felért egy arcul csapással.

Nézzük hát a tényeket.
Egy biztos, azaz kettő. Hogy 1-től 5-ig Rioban leszünk, és hogy 14-én már minél hamarabb ott kell lennünk megint. Mert aznap éjjel indul vissza a repülő.
Belevalóbb világlátó azt mondaná erre: hát akkor még 14-e is ott van az utazásra, én mégis inkább arra szavazok, hogy legyen némi tartalékunk időileg, és töltsük el inkább ezt az utcsó napot bambulós pancsolással a Copacabana-n, mint veszett ámokfutással valahol az autópálya mentén.
És ez nem csak az én paranoid agyam szüleménye: felröppentek olyan híresztelések, melyek szerint előfordul néha, hogy a gyanútlan utazó arra eszmél, hogy a busz, amelyen nyálát csorgatva alszik, egyszercsak leküzdhetetlen akadállyal szembesül, és nem tud továbbmenni, és akkor neki mindenféle alternatív megoldásokhoz kell nyúlnia. Ez viszont akármilyen szerencsés is az ember, időt vesz igénybe. Tik-tak.
És bár elképzelhető, hogy annyira beleszeretek az országba, hogy szívem mélyén nem is bánnám, ha lekésném azt a fránya gépet, mégis jobban szeretném, ha ez a saját, felelősségteljes döntésem folyománya lenne, és nem foghatnám rá mindenféle vis major körülményekre.

Na tehát január 5.
Elindulunk Rio-ból, és kb. 5 órás buszozás, illetve kompozás eredményeként, kikötünk Ilha Grande-n, azon belül Abraao városában. Itt állítólag rengeteg szép strand van, egy a baj: nem nagyon lehet közlekedni a szigeten. Nincsenek autók, buszok, semmi. Természetesen azért vannak lehetőségek: bérelhetünk hajót, és a közelebbi strandokra gyalog is eljuthatunk, és még régi szenvedélyünknek, a biciklizésnek is hódolhatunk. Ha ott leszünk meglátjuk melyikhez lesz (khm-khm) kedvünk. A pénz nyilván nem befolyásol semmit. :)
Számításaim szerint ide 5-én késő délután érkezünk, egy napot kolbászolunk, majd mivel a komp kifele (is) csak naponta egyszer jár, 7-én reggel 10-kor elhagyjuk a szigetet, és irány a Costa Verde következő pontja: Paraty.
(jaj, el ne felejtsem, mert roppant fontos: ha valaki az Ilha Grandéra készül, mindenképpen vigyen magával reált, mert nincsenek automaták, bankok, és nem nagyon fogadják el a dollárt. Nonesz, Szisz, halló-halló. remélem olvassátok)

Paratyban nem a hűsítő habok által átélhető felfrissülés lesz a fókuszban: ide inkább kultúrprogramot gondolnék. A képek alapján ugyanis tündéri kis városkának tűnik, amolyan ékszerdoboz. Kellően régies, macskaköves, olyan kis óvárosos. Romantikus. Nagyon kíváncsi lennék rá. Sajnos, mivel időnk szorít, erre csak egy napunk lenne. 8-án este tova kéne reppennünk, mert 13 órás busz út vár ránk.

Na meg egy álomszép tengerpart, kis szigettel, amolyan őserdős ösvényekkel: Florianópolis. Itt megint lehetne picit lubickolni, önmagunkon túllépni, amikor az őserdőben mindenféle csúnyaság társaságát is vállalva átkelünk, hogy egy még szebb, és elhagyatott strandot fedezhessünk fel.
Persze jóból is megárt a sok: 9-én reggeli érkezésünk után, 10-én este már búcsút is intünk e paradicsomnak tűnő helynek. (Hogy tényleg az-e, arról majd picit később. Úgy egy másfél hónapnyival később.)

És 11-én délelőtt, 17 óra buszút után már meg is érkeztünk arra a helyre, amire én személy szerint talán a legkíváncsibb vagyok: a Foz de Iguacu a világ legnagyobb vízesése. Olé. Szeretném megnézni innen is, meg onnan is. Alulról (na nem úgy, mint az ibolyát), meg felülről. Jobbról és balról. Brazíliából és Argentínából is. Mert állítólag Brazíliában csak a kisebbik része van. És Argentínába átmenni pedig nem kihívás, sima ügy. Csak nekem azt kell majd végiggondolnom, hogy vissza engednek-e majd Brazíliába. Mert bár Magyarországról nem kötelező a sárgaláz elleni oltás, ha Brazíliába utazunk, viszont Argentína felől ez már igencsak kérdéses. Jó hír, hogy most egy eléggé autentikus és friss forrástól azt hallottam, hogy a kutya sem törődik az oltásunkkal (sőt velünk sem nagyon) a Brazil - Argentín határon.

Innen legkésőbb 13-án délelőtt vissza kell indulnunk Rioba. Potom 24 órás buszút. Bevallom, ide szívesen megszavaznék magamnak egy korábban már bemutatott leito buszt...


Ennyi. Nem megyek most mélyebbre, mert le kell még meccselnünk a csajokkal, hogy akkor ez a terv nekik is tetszik-e.
Hamarosan visszatérek a szavazás eredményével.

Ha esetleg valakinek hiányozna valami célpont, vagy lenne valami extra javaslata, csak bátran. Nehogy lemaradjunk valami jóról!!!

2008. november 24., hétfő

Akkor végülis busz, autó, vagy repülő? jah, és trikók

Ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Itt vagyok hát a pontos számokkal.

Osztottam, szoroztam, függvényt írtam, makrót szerkesztettem, és kijött a végeredmény: busszal megyünk. Szerintem.

Mivel már az általános iskolában megtanították, hogy nem elég csak a végeredményt odabiggyeszteni a röpdolgozat megoldásaként, álljon hát itt a kalkulációs folyamat is, amúgy bizonyítékként, hogy tanárúr kérem, én ezt TÉNYLEG átgondoltam.

Legyen a táv Rio - Sao Paulo, 429 kilométer

ennek a távnak az ára:

- busszal: 20 dollár ha a sima ülős, és olyan 40 dollár, ha a fetrengős-kényelmes verziót választjuk.
- autóval: összesen egy 5 literes fogyasztásnál, a legolcsóbb autóra nézve, ha csak egy napra béreljük, akkor kb. 105 dollár, ami fejenként 35 dollárt jelentene... de szerintem egy ilyen útnál többet ér, ha az ember tud nézelődni, mint ha levezet gyorsan 400 kilométert. Persze, én ezt viszonylag nehezen tudom eldönteni, mert 5 éve nem vezettem, így a feladat Sziszre és Noneszre hárulna. Mi a véleményetek lányok? (szóval ők még megfúrhatják a buszos tervemet :)
- repülővel: kb. 113 dollár (pedig állítólag nagyon szép, amikor az ember repülővel közelíti meg Sao Paulot)

Más: ma elmentem picit shoppingolni.
Igazából macska eledelért indultam, de aztán valahogy egy felfoghatatlan, számomra teljesen ismeretlen erő felkapott, és hipp-hopp, egy olyan butikba repített, ahol macskakaját maximum ruházati termékekre rajzolva találtam volna. És aztán a következő pillanatban meg azon kaptam magam, hogy 4000 Ft-tal szegényebben és 4 trikóval gazdagabban hagyom el a bűn színterét.

Kitérő: Nem merem a trikó helyett a felső szót használni, mert egyszer egy kedves, természetesen férfi barátom nemtetszését fejezte ki a szó iránt. Mertháthogy nade mégis milyen szó az, hogy felső?!?! Merthogy van ing, meg póló, meg trikó, de vajon, mi nők, honnan tudjuk, hogy miről is van szó, amikor barátnőnk épp lelkesen meséli, hogy látott valahol egy trendi kis felsőt?!?!?!? Hát igen, ezért vagyunk mi nőből. Meg a Vénuszról...

Vissza a kis trikóimhoz. Kihagyhatatlan ajánlat volt. Nem azért, mert meg szeretném magyarázni (leginkább magamnak), hogy nem szórom a pénzt, hanem mert TÉNYLEG kihagyhatatlan ajánlat volt.
Végiggondoltam ugyanis, hogy a január Brazíliában a legmelegebb és legesősebb hónap (fel is hívták a figyelmünket, hogy ha lehet, ne ilyenkor menjünk oda, dehát nekünk ne osszák az észt! majd mi azt tudjuk!). Lesz tehát 40 fok (médiatervezésben jártas kispajtásaimnak úgyis mondhatnám 40+-os lesz a hőmérséklet), és mellé olyan pára, mint egy gőzkabinban.
Kevésbé szép, ámde szemléletes képpel élve: izzadni fogunk, mint egy ló (tud a ló izzadni?!?! na mindegy).
És nekem két parám van: az egyik, hogy melegem lesz, a másik, még durvább, hogy ez látszani is fog. Ezért elengedhetetlenül szükséges néhány trikó, amin NEM LÁTSZIK. És melyik az a szín, ami ezt tudja nyújtani? Na? Hát a fekete és a fehér. A Depeche Mode örökös rajongójaként szemernyi problémám sincs ezzel az eredménnyel, sőt...
Hát döntöttem. Mert KIHAGYHATATLAN ajánlat volt.

Az állatbarátok kedvéért: végül a dm-be is bementem, és beszereztem a lakótársam, Mázli vacsoráját is. Ő az. Mármint Mázli, nem a vacsora.

2008. november 23., vasárnap

Mission - almost impossible

Hála kedves barátaimnak, akik támogatják írói törekvéseimet, pöttyet sem veszítek lelkesedésemből! Folytatom a Brigi Saga-t. Na jó, csak Saga szerűséget: viszzatérek hőn szeretett klaviatúrámhoz, és percnyi pihenőt sem hagyva neki, elmesélem a szervezkedés legújabb fejleményeit.

Mission: megtalálni, hogy mivel és mennyiért fogunk tudni ott közlekedni.

Egy kis háttérinformáció: Brazíliában való tartózkodásunk 14 napig fog tartani. Az én eddigi nyaralásaimmal ellentétben, ahol inkább a "napon heverészés" volt a prioritás, most arra a döntésre jutottunk, hogy oké, legyen pancsi is, de leginkább a "szívjuk magunkba az idegen tájak minden újdonságát" című műsorszámra fizetünk be.
A bonyolítás ugye az, hogy Rioból kell indulnunk, és oda is érkeznünk, hiszen a repülő ott száll le és fel.
Így hát egy körutazást teszünk majd :)

Ajaj, most kicsit 22-es csapdájában érzem magam, mert (legalább) két kérdés merül fel bennem: mi legyen az útvonal és mennyibe kerül az utazás?

Hogy mi ezzel a bajom? lássuk csak: az, hogy hova tudunk eljutni, függ attól, hogy mennyi realt költünk el utazásra, az pedig, hogy mennyi realt kell elköltenünk utazásra, attól függ, hogy hova akarunk utazni. Hm. elgondolkodtató. De én most Nagy Sándort játszom, és elvágom azt a bizonyos gordiuszi csomót: kezdjük az utazás árával, induljunk el a térképen dél felé, megyünk, megyünk és ha még marad REALis esély, hát eljutunk valahogy az északi részekre is. Deal?

A közlekedési eszközöket szortírozva három lehetséges megoldás maradt:
- autó
- repülő
- busz

Szuper, ez eddig nem is bonyolult.


1. AUTÓ

Hm, izgis. Hogy egészen pontos legyek, rizikós.

Ahogy már korábban írtam, kaptam olyan híreket, hogy ha ne adj Isten autót bérelnék, eszembe se jusson megállni a piros lámpánál Rio-ban, mert azon nyomban kirabolnak. Hát kell nekem a balhé, mindjárt az első napokon? Nem, köszönöm szépen!

De aztán tovább morfondíroztam: van az a bizonyos Zöld Út, ami már nem Rio-ban van, és állítólag nagyon szép, nem is olyan hosszú, káprázatos tengerpart, tehát mégis jó lenne autóval menni.
A baj az, hogy ha az ember autóval indul, akkor ugye ildomos azzal hazatérnie. Úgy értem, ott szokás leadni, ahol felvettük. Namármost, 2 hétre autót bérelni úgy, hogy közben az ember néhány napot láblógázik, kirándul stb., nem tűnik túl kifizetődőnek.
Olvastam viszont egy olyat, hogy ha az ember Rio-ból csak Sao Paoloig megy autóval, akkor ott le lehet adni azt, és nem kell fizetni a visszaszállításért.
Találtam egy linket, ahol össze lehet hasonlítani több kölcsönző árait. Én a legkisebb autót nagyságrendileg 75 dollárért találtam egy napra.

2. REPÜLŐ

Itt van egy nagyszerű találmány, Airpass-nak hívják. Akkor kell lefoglalni, ha még nem vagyunk Brazíliában. Olyan ez, mint a bérlet a BKV-ra. A Varig nevű cégnél (sajna, valamilyen rejtélyes okból kifolyólag azt gondolták, hogy a világnyelvek közt az angol nem szerepel, ezért ez a link csak a német nyelv rajongóinak mond valamit is) ez 479 dollárba kerül, egy hónapig érvényes, és 4 kupont foglal magában.
A weboldal szuper egyébként, csak egy bibije van (vagy nekem): arra nem sikerült még rájönnöm, hogy melyik távolság hány kupon, tehát a lényeg annyira még nincs meg, dehát azért ezt úgysem hagyom ennyiben: erre a pontra a későbbiekben még vissaztérek.

3. BUSZ

Ez a kedvenc részem. Ugyanis náluk kétfajta busz van: az egyik a normál busz, a másik leito néven fut. Így néz ki:

Hát nem pompás ötlet? A lényege, hogy az ülések átállíthatók szinte ággyá. Amolyan fekvőbusz. Nekem ezt ki kell próbálni. Nyomozásom eredményeképp kiderült, hogy ez kb. duplája a normál busz tarifájának. Viszont, ha az ember ezt választja, akkor már spórolt is a szálláson uszkve 15 dollárt. Az azért már döfi, nem?!

Bár a linkgyűjteménybe is kipakoltam, itt is megosztom mindenkivel az infot: találtam egy nagyon hasznos oldalt, aminek az a rendeltetése, hogy megmondja nekünk, hogy a kijelölt indulási és érkezési város között melyik busztársaság közlekedik, és mennyiért. Juhéééé! Végre valami egyértlemű info!

Csak arra kell figyelni, hogy mind az indulási, mind az érkezési helynél először be kell írni az államot, és utána a várost. Hogy melyik város, melyik államban van? Én összemontázsoltam az útikönyvem térképét, amin a városok vannak, ezzel:


Ennyit dióhéjban a közlekedési lehetőségekről.

A mű elkészült. A mester megpihen. A kritikusok meg zúgolódnak: hogy oké, oké, de most akkor melyik is az olcsóbb? Mivel is fogunk menni? Erre is sor kerül, de nem ma. Ma leteszem a lantot. Nehéz az.

Holnap találkozunk! Addig is: áté já! (aszongya a szótár, így mondják portugálul, hogy viszlát)

Apropó portugál szótár: van valakinek halovány lila gőze arról, hogy miért nem írják le egy útikönyben fonetikusan az egyes szavakat? Honnan a málnásból tudnám, hogy hogyan kell kiejteni egy olyan kifejezést, mint pl. azt, hogy sem chumbo?!?! (a korai öregséget vállaló kislányok kedvéért felfedem mit jelent: ólommentes :)


2008. november 22., szombat

Brigi keresni biztonság - oltások

Oké, szállásunk már van. Jöhet a biztonság következő pontja: oltassuk be magunkat.
Mondjuk, igazából nem lenne rossz, ha az ember nem egy hónappal az indulás előtt találná ki, hogy ő el akar utazni Brazíliába. Sokkal kényelmesebben lehetne ezt az oltásosdit játszani, mert olyan is van, amiből ismétlő oltás szükséges.

Egyébként oltásokból lehet válogatni. Brazíliába jelen pillanatban, ha Magyarországról megy az ember, akkor egy sem kötelező. Az Oltóközpont oldalán megtaláljuk, hogy mik az ajánlottak, melyik betegségről mit kell tudni, és ők be is adják ezeket az oltásokat. Persze az ÁNTSZ is jó erre a célra én mégis inkább az Oltóközpontra szavazok.

Amire én nem számítottam, pedig jó lett volna: vannak olyan gyógyszerek, betegségek, amelyek mellé bizonyos oltásokat nem javasolnak, nem adják be. Pl. ha az ember immunrendszert gyengítő gyógyszereket kap, akkor nem ajánlott a sárgaláz elleni oltás, a malária elleni védelem, sőt a hastífusz is necces. Ilyenkor érdemes egy röpke csevejt folytatni erről a kérdésről a kezelőorvosunkkal.
Sajnos én beleesek ebbe a körbe, ezért nem kapom meg a fenn említett oltásokat. Viszont az Oltóközpontban az a jó, hogy adnak tanácsot is.
Nekem pl. elmondták, hogy mivel mind a sárgaláz, mind pedig a malária szúnyoggal terjed, ha olyan szúnyogírtót veszek, amelyik legalább 30%-os DEET hatóanyagú, és megspékelem egy Difusil nevű spray-vel, amit a ruhára kell fújni, és még azt a bizonyos szúnyoghálót is magamra terítem (abban alszom, mert ezek a szörnyetegek leginkább sötétedés után támadnak), akkor sokat tettem azért, hogy ne kapjam el ezeket a csúnyaságokat. (azóta már hallottam egy szúnyogirtó karkötőről is, azt is be fogom szerezni.)
Hepatitis A és B oltást viszont kapok. És azért szavaztam a B verzióra is, mert nemcsak szexuális úton terjed, hanem akkor is, ha mondjuk egy igen erős hasmars miatt valami injekcióra szorulnánk (ez nálam elég esélyes). Ott annyira nem nagy a higiéna, simán előfordul ez a betegség.

És itt visszautalnék arra a bizonyos féregre is, ami az ember húsán át megy be a szervezetébe, és lesz belőle bélféreg: nos, ők Oltóközponttól kapott információim alapján az édesvízben élnek, ezért nem kimondottan ajánlott a tavakban fürdetni, inkább a tenger a jó választás.

Brigi keresni biztonság - szállás

Ha már az ember nyaralni megy a barátnőivel, érdemes kezébe venni a szervezést. Merthogy akkor úgy alakítja a szállást, programot, stb., hogy az az ő ízlését tükrözze. Többé-kevésbé.

Azonban, ha a másik fél is szeret szervezni, akkor ez bonyolultabb. Szerencsére Nonesz el van most foglalva csemetéjével, Bendzsóval, aki az apjára ütött (a képen a kisebbik Bendzsó, a nagyobbik Gyuri, az apa), így rámbízta a szállás felkutatását.

Hálás feladatom teljesítendő, ismét a nethez fordultam tehát segítségért.

Kitérő: nem is tudom mit csináltam volna, ha 20 évvel ezelőtt akarok szállást keresni Brazíliában. Internet? Na ne!!! az se tudtuk mi az! Igen, kedves tizenévesek, ilyen idők is voltak (sose hittem, hogy egyszer ilyeneket fogok mondani. Izé, írni.)

Dehát egy páran emlékszünk még, hogy akkoriban még a csak a jólmenő családokban volt lehetőség arra, hogy Commodore 64-es gépeken (HP? haggyá' má') csapkodjuk a gombokat, és fő prioritásunk a press play on tape felirat megértése volt, miközben a pattogós cukrok szánkból kiszűrődő zaját próbáltuk minél hangosabbra turbózni. Egyébként jó hír, hogy lehet kapni megint pattogós cukrot a IV. kerületi Horváth cukrászda tetején :)

Szóval, még mindig szállást keresek. Mi Rio-ba fogunk érkezni, és azt tervezzük, hogy eltöltünk ott 3-4 napot, aztán továbbállunk.

Pénzünk természetesen a 0-hoz konvergál, ezért csakis diákszállók, hostelek jöhetnek szóba.

Végül a http://www.hostelbookers.com/ mellett döntök. Ott találtam ugyanis egy szállást (persze a többi keresőn is fenn van, ez tapasztalat), amibe elsőre beleszerettem. Ugye, hogy édes?

Szerencsére ezeken a keresőkön van értékelés (biztonság, fekvés, tisztaság stb. szempontból), és ők elég jól szerepelnek. Meg a Lonely Planet is ajánlotta őket, igaz, 3 évvel ezelőtt.

De nekem ez sem elég: lévén biztonságot kereső egyén, gyorsan csekkolok egyet a térképen, hogy hova is esik az a bizonyos szállás, mert ugye (mint azt korábban megtudtam, és írtam is) nem lenne jó egy favella közepén találni magunkat. Háááát, nem nyugodtam meg. Egész Rio egy nagy favella. A fene se tudja, ilyenkor mit kell tenni. Nyomozok hát tovább.

Végül találtam egy forrást, ami azt állította, hogy a favellának két oldala van (mint minden éremnek): az egyik, amelyik szimplán annyit jelent, hogy a középrétegek lakónegyede, ezek a városban vannak.

A másik a szegénytelepeket jelentő favella a városon kívül, hegyoldalakban található. Íme. Brrrr!




Mivel a mi szállásunk elvileg a belváros közepén van, van esélyünk, hogy az a rész nem ilyen, mint itt a képen... Majd kiderül. Ez lesz az első meglepetés :)

A következő napon

Mostmár csillognak az ablakok. Elmentem bulizni is este, amolyan feszültséglevezetősdiből. Biztos, ami biztos.

A következő napon újra felvettem a kesztyűt, és mindenre felkészülve ismét belevetettem magam az internet nyújtotta lehetőségekbe és veszélyekbe, és bújtam a magyar, angol, német nyelvű oldalakat, sőt még egy útikönyvet is vettem.
Első blikkre a következőket találtam:
- hogy ő is ott él (ő egy tukán)
- hogy van kesudió (olajosmag-függő vagyok)
- hogy a brazilok nagyon barátságosak
- hogy a brazilok őrültek: a cariocák (Rioi lakosok), képtelenek komolyan venni az életet, ugyanis egyszer Tiao, a nagybácsi 3. helyet ért el a polgármesteri választásokon. Tiao egy csimpánz volt. (köszönet az infoért a Marco Polo útikönyvnek)
- hogy az Iguacu vízesést látni kell
- hogy az Ilha Grande, ha érzéseim nem csalnak, megér egy misét
- hogy van egy úgynevezett Zöld út, amit jól be lehet járni busszal, és ott áll meg az ember, ahol akar, eltölt rövidebb-hosszabb időt, miközben szebbnél szebb természeti tájak kényeztetik érzékeit
- hogy Rio de Janeiro tévedésből kapta a nevét, mert amikor felfedezték, azt hitték az öbölre, hogy egy folyó torkolata, és mivel Januárban történt mindez, elnevezték rio (folyó) de Janeiro (Január) néven. (ezt az infot is a Marco Polo-nak köszönöm)

Én, akinek lételeme a pezsgés? Én, aki imádja a magokat? Én, akinek a legnagyobb drog a tenger és a víz mindenféle formája? Én, aki imádom az őrült embereket, és aki imád mosolyogni?
ÉN ne lennék ott???!?!??!?!!? ÉÉÉÉÉÉÉNNNNNNNN?!?!?!?!?!?

Így hát még mélyebbre ástam, és elkezdtem a felkészülést a nagy kalandra.

Megszületett

Elkezdődött tehát a repülőjegy-hajsza.
Internet, telefon, e-mail. Beszéltünk külfölddel is, mert Szisznek volt egy olyan infoja, hogy a Travelmood, akik Angliában működnek, olcsóbb jegyeket tud adni. Az én tapasztalatom velük az, hogy nagyon kedvesek, barátságosak, érthetően beszélnek angolul, de nem olcsóbbak, és ráadásul lassan küldték az ajánlatot. Míg az Aeroviva egy napon belül előállt egy javaslattal, addig nekik 3 napot vett igénybe a művelet.
Ráadásul az Aerovivának sikerült viszonylag jó áron jegyet találnia, így egyszercsak azon kaptam magam, hogy a kezemben lapul egy narancssárga tónusú boríték amelyben nem csak elektronikus repülőjegyem, hanem egyéb egzotikus utazási ajánlatok is vannak (hja, ha még arra is futná! Se szabi, se pénz.)

Picit meg is ijeszt a tudat, hogy mostmár nincs visszaút!
Sőt. Mikor indulási időpontom biztos tudatában elmélyültem a brazil táj nyújtotta lehetőségek közt, nem picit, nagyon megijesztett a tudat, hogy nincs visszaút.

Ugyanis egy teljes szombati keresgélés következtében, annyit tudtam meg, hogy:
- ha ki akarnak rabolni (ami nem ritka), feltétlenül adjam át mindenem, mert nem haboznak használni a fegyvert!
- ha bérelnék autót Rio de Janeiro-ban (ami nem ajánlott), akkor eszembe se jusson megállni a piros lámpánál! (ez állítólag a kreszben is benne van...)
- hogy a buszok kereke úgymond pályagumi, ami autóversenyzésben kevésbé jártas nőtársaimnak lefordítva annyit jelent, hogy nincs rajta egy árva barázda sem. Teljesen sima. Nem fordított. És hát azért ott esik ám eső bőven, tehát azért van esély arra, hogy csússzon az út...
- ha lehet január-februárban ne utazzon az ember Brazíliába, mert nem európainak való az időjárás.
- hogy sötétedés után eszembe se jusson lemenni a Copacabana-ra
- hogy sok a favella, ami nyomornegyedet jelent, ott eszembe se jusson megszállni, mert mindennapos a bűnözés
- hogy akkor is tűzharcba keveredhetek, ha nem én vagyok a célpont, mert Rio a kábítószerkereskedők búvóhelye
- hogy van valami féreg, ami a talpamon keresztül, a húsomon át, beveszi magát a szervezetembe, és ott szép nagy bélféreg lesz belőle.

Én, aki félve vesz fel svájci frank alapú hitelt, mert nem bírom a kockázatot?!?! Én menni Rio?!?!?!?! Ahelyett, hogy vennék egy-két szép bútort az IKEA-ban, képet a falra, és elmennék egy wellnesshétvégére a biztonságos, gyönyörű Balaton-partra és még spórolnék is??!?!? ÉN?!?!? ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉNNNNNNNNNNNNN?!?!??!?!?!?!?

Menjünk inkább ablakot mosni! Akkor nem kell azzal foglalkozni, hogy üzleti döntéseim helyesek-e, hogy normális vagyok-e, és hogy kire hagyjam a hitelem.

Az embriótól az újszülöttig

Az úgy kezdődött, hogy az oldal tetején látható fénykép elkészült. Amelyiken a három grácia van. Ők, azaz mi leszünk a főszereplők: Szilvi, Nonesz és én.

A kép készítésének apropója az volt, hogy a három muskétás közül az egyik, nevezzük nevén: Szisz (the szőke one), elhagyta az anyaméhet, és elvándorolt, hogy jól felfedezze Dél-Amerika és a Karib térség világát.
4 hónapra. Ez megvan?! Na mindegy.
4 hónap néha sok, néha kevés idő. Nekünk, az itthon maradóknak ez akkor még nem tűnt soknak, hiszen majd úgyis beszélünk, nemde? Van skype, meg e-mail, meg minden. Lehetőségek tárháza.
Dehát ha valaki messzire megy, akkor az úgy a klassz, ha csinálunk neki búcsúbulit. És lőn. És akkor ott elbúcsúztunk, és született a fenti kép.

Azóta egy párszor elővettem a képet -szerintem bátran mondhatom ezt Nonesz nevében is (aki egyébként Szisz tesója, és nem szemüveges.), és néha el is pityeredtem (lehet, hogy ezt nem merném Nonesz nevében állítani. A három lány közül ugyanis én vagyok a legszentimentálisabb. Meg egyébként is: szerintem az egész világon. Na mindegy, vissza a tárgyhoz.)

Szóval párszor beszéltünk is. A baj az, hogy valóban van skype, meg e-mail, meg minden és lehetőségek tárháza. Itt legalábbis. Kubában ez már nem annyira jellemző, így azért nem voltak annyira mindennaposak a beszélgetéseink.

Sokan átéltük már, milyen az, mikor az egyik legjobb barátunk egyszercsak eltűnik az életükből (legalábbis a közvetlen kapcsolatból), de ha valaki mégsem, vagy csak nem emlékszik, annak egy könnyen elkészíthető recept segítségével vázolom fel, mik játszódtak le az itthonhagyottak fejében:

Hozzávalók:
- egy csipetni irigység
- hiányérzet
- kalandvágy

Elkészítés:
Vegyünk egy kis irigységet (hiszen barátunk a 40 fokban, azúr kék tengerbe lógatja lábait, miközben mi dolgozunk, mint a gép), fűszerezzük némi hiányérzettel (hiszen nincs kivel megbeszélni a világ nagy dolgait). Öntsünk rá némi világjárás iránti vágyat, és már kész is.

És hogy mi sül ki ebből az egyszerű receptből? Irány Brazília!

Megszületett tehát a gondolat, hogy milyen jó is lenne, ha a három muskétás együtt töltené a szilvesztert Rio de Janeiro-ban.

Wow! Ez lenne aztán az igazi korona az ember 30. születési évfordulójának tetejére!

Egy kis kitérő: idén voltam 30, és elhatároztam, hogy ebben az évben minden hónapban megajándékozom magam a 30. születésnapom alkalmából. ha valaki nem próbálta még ezt, feltétlenül tegye meg, zseniális érzés. Nekem annyira bejött, hogy bár jövőre már 31 leszek, folytatom a módszert. Persze nem kellenek nagy dolgok, csak címkézzük, hogy ezt ezért kapjuk. az sem árt, ha becsomagoljuk, és meglepődünk, mikor kibontottuk. :)

Mielőtt bárki félreértene: nincsen kulcsom a Nemzeti Bankba, ezért nem fért bele a budget-be, hogy decemberi szülinapi ajeszként elhúzzak szilveszterezni Rio-ba, tehát indult az agyalás. Hogy hogyan is lehetne minél olcsóbban odajutni, és ott minél olcsóbban kijönni.
Szülinapi ajinak meg marad az oltás.

De ez már legyen az egyik következő fejezet témája.

Minek?

Minek ez nekem?
Egyrészt azért, mert végre itt a lehetőség, hogy belőlem is író lehessen. Ha csak egy rövid időre is. Meg aztán hátha valaki felfedez, sose lehessen azt tudni...

Aztán azért, mert mindig tele vagyok gondolatokkal, amiket olyan jó leírni. A barátaimmal már nem oszthatom meg, mert előbb-utóbb unalmas leszek :)

És persze azért, hogy azokat a tapasztalatokat, amiket ennek az utazásnak a során (sőt, már előkészítése során) megszereztem, megoszthassam másokkal.
Ki tudja, talán lesz valaki, aki egy brazíliai utazása előtt megguglizza, hogy brazíliai utazás, tudnivalók, felszerelés, látnivalók, árak stb. és egyszercsak itt találja magát. És még az is lehet, hogy egyszercsak érdekesnek találja majd. És akkor én meg nagyon hasznosnak találom majd magam. És az jó.

Hát ezért.