Megszületett

Elkezdődött tehát a repülőjegy-hajsza.
Internet, telefon, e-mail. Beszéltünk külfölddel is, mert Szisznek volt egy olyan infoja, hogy a Travelmood, akik Angliában működnek, olcsóbb jegyeket tud adni. Az én tapasztalatom velük az, hogy nagyon kedvesek, barátságosak, érthetően beszélnek angolul, de nem olcsóbbak, és ráadásul lassan küldték az ajánlatot. Míg az Aeroviva egy napon belül előállt egy javaslattal, addig nekik 3 napot vett igénybe a művelet.
Ráadásul az Aerovivának sikerült viszonylag jó áron jegyet találnia, így egyszercsak azon kaptam magam, hogy a kezemben lapul egy narancssárga tónusú boríték amelyben nem csak elektronikus repülőjegyem, hanem egyéb egzotikus utazási ajánlatok is vannak (hja, ha még arra is futná! Se szabi, se pénz.)

Picit meg is ijeszt a tudat, hogy mostmár nincs visszaút!
Sőt. Mikor indulási időpontom biztos tudatában elmélyültem a brazil táj nyújtotta lehetőségek közt, nem picit, nagyon megijesztett a tudat, hogy nincs visszaút.

Ugyanis egy teljes szombati keresgélés következtében, annyit tudtam meg, hogy:
- ha ki akarnak rabolni (ami nem ritka), feltétlenül adjam át mindenem, mert nem haboznak használni a fegyvert!
- ha bérelnék autót Rio de Janeiro-ban (ami nem ajánlott), akkor eszembe se jusson megállni a piros lámpánál! (ez állítólag a kreszben is benne van...)
- hogy a buszok kereke úgymond pályagumi, ami autóversenyzésben kevésbé jártas nőtársaimnak lefordítva annyit jelent, hogy nincs rajta egy árva barázda sem. Teljesen sima. Nem fordított. És hát azért ott esik ám eső bőven, tehát azért van esély arra, hogy csússzon az út...
- ha lehet január-februárban ne utazzon az ember Brazíliába, mert nem európainak való az időjárás.
- hogy sötétedés után eszembe se jusson lemenni a Copacabana-ra
- hogy sok a favella, ami nyomornegyedet jelent, ott eszembe se jusson megszállni, mert mindennapos a bűnözés
- hogy akkor is tűzharcba keveredhetek, ha nem én vagyok a célpont, mert Rio a kábítószerkereskedők búvóhelye
- hogy van valami féreg, ami a talpamon keresztül, a húsomon át, beveszi magát a szervezetembe, és ott szép nagy bélféreg lesz belőle.

Én, aki félve vesz fel svájci frank alapú hitelt, mert nem bírom a kockázatot?!?! Én menni Rio?!?!?!?! Ahelyett, hogy vennék egy-két szép bútort az IKEA-ban, képet a falra, és elmennék egy wellnesshétvégére a biztonságos, gyönyörű Balaton-partra és még spórolnék is??!?!? ÉN?!?!? ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉNNNNNNNNNNNNN?!?!??!?!?!?!?

Menjünk inkább ablakot mosni! Akkor nem kell azzal foglalkozni, hogy üzleti döntéseim helyesek-e, hogy normális vagyok-e, és hogy kire hagyjam a hitelem.