Útravaló

Láttatok már terepmintás gyorsan száradó törölközőt? Nem? na, tessék, íme:

Aztán beszereztünk még:

- moszkítóhálót, amolyan ágy fölé szerelhetőt, szúnyogriasztóval befújtat (éljen a biztonság)

- hasitasit, amit nem lát majd az esetleges rabló, mert bizony testszínű a drága (nem tudom mondjuk mi lesz, ha lebarnulok. talán majd bekenem barna cipőpasztával, hogy stimmeljen az árnyalat. vagy magamat liszttel, szintén azért, hogy stimmeljen az árnyalat.)

- vettem túracipőt, nem volt túl drága, viszont nem is szép, de remélem, kényelmes és viszonylag vízálló lesz,

- valamint elgondolkodtunk a hálózsákbélésen is, mert úgy hírlik, nem a higiénia a legfőbb erény arrafelé. De aztán abban maradtam magammal, hogy így is picit túlnyújtózkodok azon a bizonyos takarón, hát legyen akkor tényleg takaró: paplanhuzatot viszek erre a célra.

Be kell még szerezni esőkabátot, ami nem meleg, és még szellőzik is. Mivel a fent már említett költségmegszorításokat a gazdasági válság következtében nagyon komolyan kell venni, vegyük hát nagyon komolyan viccesre: a munkaruházati boltokban lehet kapni ezeröccá'ér orkán esőkabátot. És még a hóna alatt is van egy szellőzőnyílás. Na még ilyet... :)

Van viszont valami, amit próbáltam nem akarni, de nem megy. Akarom. Crocs. Már két éve szerelmesen tekintgetek a kirakatokra, és mindig megígérem a csábító pillantásokat felém lövellő csúnyaságoknak, hogy hazaviszem egyikőjüket. Annyira csúnya, hogy már gyönyörű. Igazi oximoron. Így hát úgy látszik, muszáj lesz állni a szavam. Főleg mert már több helyről kaptam visszaigazolást, hogy ők tényleg olyan kényelmesek, mint amennyire a hírük mondja. És ráadásul 3 legyet (akarom mondani: sárgalázzal fertőzött szúnyogot) ütnék egy csapásra: lenne városnéző alkalmatosságom, zuhanyzásra használt segédeszközöm, és forró homokban tipegőm.

Kell még valami fejfedő: valami bazinagy karimájú szalmakalapra gondoltam. az olyan erotikus-szexis-arisztokratikus. csak az a baj, hogy ici-pici szellő elég, és hopp, kalap sehol, kobakom pedig ismét szenved a naptól.

És a nagy kérdés: miben utazik a halandó, ha itt mínuszok repkednek, ott viszont a forráspont közelében kapkod levegőért a hőmérő higanyszála? nem vihetek bundát, mégiscsak bunfordiul nézne ki! és nehéz is. Inkább vacogok.

Ami még hiányzik: szúnyogírtó, nadrág (minden változatban: hosszú, rövid), gyógyszerek, igazi pamutzokni, mert oda a vágyölő térdigérő nejlonharisnya nem biztos, hogy ponjó lesz...

És van egy halom cucc, amivel nem tudom mit kezdjek:

- lenni, vagy nem lenni: mp3 lejátszó: igazán jó lenne. a sok buszozás, de már a 13 órás repülőút is erre sarkall. a baj az, hogy gagyit venni nem szeretnék, a minőségire meg nem biztos, hogy fussa...

- fényképező: vigyem a kedvenc kis iszonyatosan rózsaszín, pompás képeket készítő szupergépet, és kockáztassam, hogy egy esetleges rablás alkalmával új szülőhöz kerül? vagy vegyek eldobhatós gagyi fényképezőt? Szavazás a baloldali menüsoron.

- ugyanez merül fel a telefonommal kapcsolatban: rajongok a mostani U600-asomért. Minden bizonnyal egy korábbi verziót viszek magammal. Biztos, ami sicher.

Ja, és kihagytam valamit, ami azért szintén nem árt, ha van nálunk: útlevél.

Nos, én ma, azaz alig több, mint két héttel az indulás előtt realizáltam, hogy valami hiba van a mátrixban: Gondoltam csekkolok egyet, mert azt írták valahol, hogy legalább fél évig érvényesnek kell lennie az útlevélnek, ahhoz, hogy beengedjenek az országba. És láss csodát: nem látod. de nem csak a csodát, az útlevelet sem. Egyszerűen meglépett!!! Sebaj, ez az én harcom! Sírva fog könyörögni, hogy magammal vigyem!!!