A következő napon újra felvettem a kesztyűt, és mindenre felkészülve ismét belevetettem magam az internet nyújtotta lehetőségekbe és veszélyekbe, és bújtam a magyar, angol, német nyelvű oldalakat, sőt még egy útikönyvet is vettem.
Első blikkre a következőket találtam:
- hogy ő is ott él (ő egy tukán)
- hogy van kesudió (olajosmag-függő vagyok)- hogy a brazilok nagyon barátságosak
- hogy a brazilok őrültek: a cariocák (Rioi lakosok), képtelenek komolyan venni az életet, ugyanis egyszer Tiao, a nagybácsi 3. helyet ért el a polgármesteri választásokon. Tiao egy csimpánz volt. (köszönet az infoért a Marco Polo útikönyvnek)
- hogy az Iguacu vízesést látni kell
- hogy az Ilha Grande, ha érzéseim nem csalnak, megér egy misét
- hogy van egy úgynevezett Zöld út, amit jól be lehet járni busszal, és ott áll meg az ember, ahol akar, eltölt rövidebb-hosszabb időt, miközben szebbnél szebb természeti tájak kényeztetik érzékeit
- hogy Rio de Janeiro tévedésből kapta a nevét, mert amikor felfedezték, azt hitték az öbölre, hogy egy folyó torkolata, és mivel Januárban történt mindez, elnevezték rio (folyó) de Janeiro (Január) néven. (ezt az infot is a Marco Polo-nak köszönöm)
Én, akinek lételeme a pezsgés? Én, aki imádja a magokat? Én, akinek a legnagyobb drog a tenger és a víz mindenféle formája? Én, aki imádom az őrült embereket, és aki imád mosolyogni?
ÉN ne lennék ott???!?!??!?!!? ÉÉÉÉÉÉÉNNNNNNNN?!?!?!?!?!?
Így hát még mélyebbre ástam, és elkezdtem a felkészülést a nagy kalandra.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése