Végre Rio vége - irány Ouro Preto

De kérem! Én nem ezt a lovat akartam!
Én azt terveztem, hogy négy nap Rio után Szisz és Nonesz balra el Ouro Preto-ba, én meg jobbra el Ilha Grandéra, és ott találkozunk két nappal később. Merthogy Ouro Preto kb. 400 kilométerre van Rio-tól PONTOSAN AZ ELLENKEZŐ irányba, mint amerre a következő állomásunk lett volna.

És én meg voltam győződve róla, szilárdan hittem, hogy én egy városért nem akarok 2*8órát buszozni ám!!! Csak hát, néha hagyni kell, hogy a biztos hitbe némi kétkedés vegyüljön. És mivel 4.napja vigasztalanul esik az eső, és brazil viszonylatban nézve iszonyatosan hideg van, 20 fok (nem, nem minusz, én mégis fázok, mint egy kivert kutya), úgy döntöttem, inkább elmegyek a lányokkal abba a nyamvadt Ouro Pretoba. Bányaváros. Pfu. Mi lehet abban a szép?!?!?

De hát nem nagyon van más választásom. Hiszen Ilha Grandén mit is lehet csinálni? Süttetni a hasunkat a gyönyörű parton és néha csobbanni egyet a kristálytiszta vízben. Legalábbis ezt mondják. Valószínűleg én egy jó ideig, sőt, talán sosem tudom meg, hogy tényleg olyan szép-e az a part, merthát egy ilyen programhoz nem árt ám némi napsütés, meg meleg! És odafönn az a döntés született, hogy majd valaki másnak adományozzák a napsütést és a meleget. Én biztos rossz voltam. :(

Így hát az eső nem adja fel, esik rendületlenül. És ezesetben önkínzás egy paradicsomi szigeten lévő hostel ablakából pillantgatni kifele, és azon morfondírozni, hogy miért pont velem kell megtörténnie annak, hogy kifizetek egy vagyont a nyaralásra, elmegyek a világ másik végére, és közben folyamatosan kapom a fejemre a bumfordi esőcseppeket.

Nos tehát, ember tervez, Isten végez alapon megadom magam a sorsnak, és irány Ouro Preto.
Este 11 óra, felszállunk a buszra. Ez lesz itteni buszozásaink főpróbája: az előttünk állókhoz képest rövid az út, az eddigiekhez képest hosszú. Előzetes tervek szerint reggelre érünk a kisvárosba.
Mindjárt a felszállásnál meglepetés ért bennünket: eredetileg arról volt szó, hogy leito busszal megyünk (kényelem felsőfokon, meg minden), mert már nem volt hely normál buszra, de a felszállásnál kiderül, hogy végülis normál lesz a busz, ezért a jegyár különbözetet kp-ben megkapjuk a buszsofőrtől. hm-hm. Pénz állt a házhoz, ez jó hír!
Az meg a másik jó hír, hogy úgy látszik semmi sem változott: továbbra is végigalszom a buszutat.Így viszonylag gyorsan eltelt az a kb.8 óra, ami még igazából kellemetlennek sem mondható, eltekintve attól az apróságtól, hogy a brazil távolsági busztársaságok szakemberei meg vannak győződve arról, hogy az általánosan elfogadott nézet, mi szerint aludni 17 fokban az ideális, az utazások során is érvényes, ezért szinte jégkamrát csinálnak a buszokból. De olyat, ahova a nálunk lévő összes pulcsi és térdzokni nem elég!
Így hát kora reggel kicsit átfagyva lépünk a kisváros kockaköveire. Úristen, süt a nap!!! Ez hogy lehet?!?!?
Vissza a lényegre: azt hiszem, itt megértettem, mit jelent az álmos kisváros jelző: szeretnénk inni egy kávét, mert nem csak egy kisváros, de a nagyutazó is lehet álmos, de nem járunk túl nagy sikerrel. 9 előtt a fű sem nő. Csak egy zöldségest találunk, ahol veszek némi licsit, mert azt múltkor az egyik barátnőmnél kóstoltam, és nagyon bejött. Itt sem csinálják rosszul :)
Vissza a kisvároshoz: mindjárt az elején töredelmes vallomást kell tennem: ez egy ékszerdoboz. Előítéleteim miatt majdnem kihagytam. De nem szabad!!! Ráadásul a rioi csalódások után különösen jót tesz lelkemnek. Úgy is mondhatnám: gyógyír.
Hegyes-völgyes utcácskák, macskakő (ezért nagyon kényelmes cipő melegen ajánlott), ápolt homlokzatok, színes házak, szerzetesek. Nincsen csatornaszag, tisztaság viszont van.
Mivel kávét nem sikerült zsákmányolnunk, hát egy rövid szunyókálást szavaztunk meg magunknak.
Így:














Sziesztánkat kicsivel később egy csokoládézóban folyattuk, ahol minden próbálkozásunk ellenére sem sikerült ellenállnunk a mennyei édességek tömkelegének. A kalóriabombáknak köszönhetően némi lelkiismeretfurdalással indultunk neki a város megtekintésének, de hipp-hopp megnyugodtunk: itt nagyon gyorsan le fogjuk adni azt a pár pluszkalóriát: annyira hegyes-völgyes a vidék, hogy kezdem érteni, miért van olyan kerek fenekük az ittélőknek.
És rengeteg templom van Ouro Pretoban. Nagyon bűbájosak, és mind pontosan ugyanúgy néz ki! :)
Íme két kép a városkáról, csak úgy ízelítőként:




















Bár tündéri a hely, azért egy napnál több időt nem igényel: ennyi idő alatt töviről-hegyire be lehet barangolni minden zeg-zugát, sőt még némi ebédre, és egy pohárka sörre is jut időnk.
Aztán este 10-kor indul vissza a buszunk Rio-ba, mert azon keresztül utazunk a következő állomásunkra: Paraty-ba.