Rio de Janeiro - ez valami más I.

Ha Rio rajongó vagy, könyörögve kérlek, ne olvass tovább!!!!!!!!!
Én egy picit mást láttam, mint amit az utazási irodák ajánlanak...

Szóval reggel 6 óra, és megérkeztünk Rioba. Persze a reptéren semmi sincs nyitva. Nem, pénzváltó sem. És nem, nincs reálunk. És nem, nem fogadnak el dollárt. Szóval kéne valami váltási lehetőség, hogy eljussunk a szállásra. És ekkor elénk ugrik egy fiatalember, és azt mondja: I am the bank. Válthatunk pénzt nála. Hurrá. És bár látjuk, hogy van reptéri igazolványa, meg minden, szóval elég hivatalosnak tűnik, 20 dollárnál többet nem merünk váltani. 2,1-ért váltja, ami a 2,2-es váltói árfolyamhoz képest annyira nem is rossz, de ezt akkor még nem tudtuk. Meg egyébként is...

Szóval felszállunk a helyi buszra, amin mi vagyunk az egyetlen utasok. A buszvezető fiatal, mosolygós. Nem beszél angolul. Persze ezen azóta már csöppet sem csodálkozok. A hosteltől kapott instrukciók alapján, meg amit a change money csávó mondott, ez olyan 5 reál lesz. Hát kap huszat. Valamiért nem ad vissza. Sebaj, majd biztos leszállásnál.
Emlékeztek a vidámparki bejáratra? arra forgókapura vasból. Na, olyanon kell keresztül verekedni magad, ha be akarsz jutni a busz belsejébe. Ami eleve nem egyszerű, de 50 literes hátizsákkal almost impossible. Nekünk mégis sikerült. Oh yeah!
Miután csak mi voltunk a buszon, és a fickó nem adott vissza, arra gondoltunk, lehet, hogy taxisat játszik, és egyből elvisz minket a szállásra. De nem. Folyamatosan beszélt. Bár tudta, hogy nem értjük egy árva szavát sem, úgy tűnt, ez a legkisebb mértékben sem probléma. Ömlöttek a szavak, mi mosolyogtunk, ő is. Aztán egyszercsak lerakott minket egy megállóban, valahol a Centroban. És továbbra sem akart visszaadni. Mi meg erősködtünk, hogy kétszer 5 az 10, és akkor kérünk 10-et. Erre adott 1-et. Mondtuk ez így nem jó. akkor adott 2-őt. mondtuk, ez így nem jó. és így tovább. Ő nem értette, miért akarunk többet, mi meg nem értettük, miért nem ad 10-et. végül kiegyeztünk 6-ban. Merthogy végül észrevettük, hogy a busz ára 7 reál. Attention: egy praktikus dolog: az ablakba mindig kifüggesztik, hogy hogyé adják a buszt. a légkondis drágább.
Mindenesetre itt rájöttünk, hogy a brazilok nem szeretnek visszaadni. És ez a későbbiek során csak erősödött: jobban jársz, ha mindig pontos apród van, különben drágább lesz a busz :)

Szóval leszálltunk, könnyen megtalátuk a másik buszt, és hipp-hopp, Santa Teresa-ban voltunk, ahol végre találkoztunk Szisszel. Ő kicsit megfáradtnak tűnt, hiszen a szilvetszter éjjelt a Copacabanan töltötte a többi hostel-lakóval. Nem volt rossz neki...

Kitérő: a hostelt pont nekem találták ki: sok fiatal utazó, java részt egyedülállók, jó fejek. Olyan társasági élet folyt, hogy csak pislogtam. Nagyon-nagyon élvezetes volt. szóval bátran ajánlom mindenkinek a Rio Hostelt Santa Teresában.

Vissza: Rövid (nem is olyan rövid) regenerálódás, és egy kiadós reggeli (péksüti, toast, gyümölcsök) után nekivágtunk a városnak. Hm.
Ahhoz, hogy bejussunk, át kellet mennünk a Centron. Azon, amin hétvégén nem ajánlatos. De nem volt más megoldás. Mi legalábbis nem találtunk. Nem esett jól. Sok "csöves", kihalt minden. Félelmetes volt. Főleg az olvasottak után. De semmi bajunk nem esett :)

Rio számomra iszonyatos csalódás volt: bűz, csatornaszag, lerobbant épületek, rengeteg utcán fekvő ember. Mocsok és pusztulat. Félelem.

Szóval kimentünk a Copacanana-ra. Mondjuk az időzítés nem volt tökéletes: szilveszter utáni nap. Minden koszos, hiszen milliók töltötték ott az újévi bulit. a parton nem láttam mást, csak szocializmust idéző hoteleket és koszt. Elkedvetlenedtem.

Azt mondják: azok a brazil lányok!!! Nos, kedves fiúk, rossz hírem van: hacsak nem a telt (és itt tényleg teltre gondolok) idomokra buktok, akkor itt nem terem babér. Bár a popsik kerekek, olyan párnák vannak mindenfelé, hogy a kispárna szégyenében elbújik, de még a nagypárna is irigyen tekintget feléjük!!!

Viszont a fiúk! Lányok, ezt látni kellene! Ha nem tiltanák a könyvek a fényképező copacabanara való kihurcolását, csináltam volna képeket! De így sajna nincsenek. Vannak viszont emlékek: álomszép broz bőr, fekete haj, szem, kisportolt alak. Természetesen mindenki mosolyog.

Olvastam, hogy a brazilok mennyire adnak a megjelenésükre. Ez így igaz. Legalábbis ami a fiúkat illeti. Maga a kánaán. Kapcsolatban élők nem menjenek oda, mert túl nagy lesz a kísértés! :)

És tele van a part baywatch-okkal, kis sortos fürdőnaciban. David (mármint a Hasselhof) sehol sincs. de semelyikük. ezek álomszépek!!!!!!!!!!!!
Na jó, vissza a földre.

Tovább mentünk a Flamingo öbölbe. Ez már sokkal barátságosabb volt, csak picit zöld és büdös a tenger. Nem éreztem késztetést a fürdésre.

Benn a belvárosban viszont ittunk suco-t (kb. 3 reál), ez a gyümölcslé. Pompásak. Frissen facsart papaja (amit ők mamao-nak hívnak), ananász (abacaxi), mango, kókusz, banán, dinnye. Isteni nedű. Bár, mint kiderült, sokkal-sokkal később, szerintem mind cukrozott. De ez egyáltalán nem zavaró.

Eleséghez sem nehéz jutni: minden suco-s bárban vannak "péksütik". Csak ők megtöltik őket mindeféle földi jóval: hússal, rákkal, sajttal. Apropó sajt: azt hiszem, a brazilok igazán szeretik a sajtot. Mindenbe raknak egy keveset :)

Jótanács: felejtsd el az angol nyelvet! beszélj portugálul. még akkor is, ha nem tudsz :) Néhány alap szó, mint a suco, mamao, manga, frango, kvanta costa, obrigado elég.

Kitérő: mi szeretünk mindig az adott ország saját nyelvén köszönni és megköszönni. ezért a bom dia és az obrigado alap. Csak arra nem sikerült a két hét alatt rájönni, hogy hogyan kell elköszönni, illetve, hogy az obrigado/obrigada/obrigadi veriók közül, mikor melyiket kell használni :)