Buszozás Brazíliában

A busz azt gondolom külön fejezetet érdemel.

Mennyi az annyi?
Olyan 2,20-ért lehet jegyet venni. Ha légkondisra száll az ember, az több, olyan 2,5 reál. És olyan hideg van, hogy a hazai januári időjárás sehol sincs ahhoz képest...

A vezetésről
A busz maga a vidámpark. Vagy maga a rettenet. Ki hogy éli meg: Ezek itt őrültek! Mennek, mint atom, gáz tövig nyom, majd egyszercsak padlófék. Igazi kihívás állva maradni. Jobban teszi az ember, ha leül. Még úgy is kalandos. Mivel én nem vagyok az a belevaló csajszi, bevallom, én féltem az elején. Na jó, ne szépítsük: rettegtem.

A buszhálózat
Nagyszerű: mindenhonnan, mindenhova el lehet jutni szinte egy busszal. Nem nagyon láttunk tömeget. Ingyenes térképen fenn vannak a járatok, jól használható, sosem tévedtünk el. Persze ehhez azért kellett a lányok tájékozódási képessége is, mert én szerintem egy dolgot itthon hagytam: az agyamat. A két hét alatt folyamatosan úgy éreztem, hogy a nullára butultam. De nem bántam. Nagyjából hagytam magam sodorni a lányok által, és élveztem, hogy nem kell döntéseket hoznom, csak bámulok, mint egy dinnye.
És nagyon sűrűn járnak. Mindenhol és mindenkor buszok vannak.

Felszállás
Le kell őket inteni. Vannak buszmegállók, de sehol sincs egy tábla, hogy milyen buszok állnak meg ott. Igazi kihívás.
És még csak ezután jön a java. A már említett vidámparki forgókapun akkor tudunk bejutni, ha kp-ban kipengettük a fenn ülő kalauznak a zsét. Ezután foroghatunk (már ha beférünk a kapun. nagy csomaggal ne is próbálkozzunk. nem tudom, hogy az igazán kövér emberek mit csinálnak itt...). Szóval beforgunk, de mihamarabb,mert a sofőr nem vár, és akkor a fent említett okok miatt bajba kerülhetünk :)

Leszállás
Van, ahol van jelző, és van, ahol egy spárga vonul végig legfelül, és azt kell megrángatni, ha le akarunk szállni.